Bocs, de most nem haragszol, akkor mosolygok egy jót. Én férfi vagyok, de nem kell lenézni a nőket, másrészről, az hogy Haruto erősebb Akarinál arra egy fillért nem tennék. Miért probálta volna magáról elterelni a figyelmet? Ezt a gondolatot abszolute nem értem, fogadtak ő nyert, és gondolta, hogy ha már nyert, akkor mond egy nagyot, de csúnyán befürdött vele.
Amúgy Yuzukis dolgot nem tudom honnan kaptad elő, mert én erről nem beszéltam, emellett ezt már elmondtam.

Természetesen ugrottunk az időben, most olyan 2 évet. Tényleg közel a záráshoz a történet, Haruto visszatér Tokyoba. Elgondolkodtató viszont, hogy mi lett volna ha nem szakít.
Vajon akkor eljutott volna e idáig avagy sem? Ugyanis ezáltal rá volt kényszerítve, hogy munkájába temesse magát.
Bár ez nem változtat azon, hogy szemét egy lépés volt tőle. Hisz látható hogy az élet közös utat szánt nekik. És mindez persze Adachi persze aki ezzel nálam 5* karakter abszolute. Viszont amiről a fejezet első fele szólt abban nem teljesen egyet értek, Haruto nem nőtt fel, hisz lemondott Adachi javára, és ki is tartott emellett, persze sokat köszönhet neki ezt el kell ismerni, de ő volt az aki megalkotta a tervet, vagyis az lett volna a természetes, ha saját maga viszi ezt a projektet, a másik fele, hogy lett egy beosztottja, akit saját bevallása szerint sem tud jól kezelni. És akkor még ott van hogy a végén is tiltakozik a kinevezés ellen Adachinak, ahelyett, hogy elfogadná ezt a rendkívüli megtiszteltetést, de persze nem Haruto volna, hanem így tenne.

Visszatérve még az előző beszélgetésünkre, még január 12-én beszélgettünk arról, hogy belelátunk-e Yuzuki szenvedéseibe vagy sem és arra írtam, hogy szerintem nem fogunk, mert Kyousuke hálal után se tudtunk róla semmit. És ahogy sejtettem, most is ugyanígy történt az eset.
Ez az új fejezet először kicsit felidegesített, mert oké, hogy eltelt két év és egyfajta körképet kaptunk arról, hogyan alakult Haruto élete a munkahelyén, de a kapcsolatuk szempontjából semmit nem jelentett. Aztán jött az előléptetés és a tokiói állás, amire már nekem is felcsillant a szemem és végül pozitívan értékeltem a fejezetet.
De mikor Haruto elkezdett visszakozni az áthelyezéssel kapcsolatban, már szinte a falat vakartam mérgemben. Adachiban én is nagyot csalódtam, természetesen pozitívan, arra viszont kíváncsi lennék, hogy Haruto fel fogja-e keresni Yuzukit, vagy megint csak a "véletlen folytán" fognak újra találkozni. Tőle kitelik.
Összességében én még várnék valami drámát így a "végére", de jó lenne már látni a happy endet is. Legalábbis bízok benne, hogy az lesz

Egy kicsit engem is idegesített az időugrás, de alapvetően már megszoktam.
Én Yuzuki ügyben nem aggódok, van egy szarkeverő Rinünk egyfelől, másfelől barátai is ott vannak Tokyoban szóval nem hinném, hogy titokban tartja azt, hogy visszatért, ha nem másnem ők összehozzák Yuzukival.

Ez a fejezet nagyon jó volt. Bejött a számításom, vagyis felvette a kapcsolatot a barátaival Haruto. Takashis rész kimondottan üdítő volt, azért nála is volt némi fejlődés az évek alatt.
Hisz most ő az a barát aki kiráncigálja Harutot a mocsárból, ha megnézzük ez korábban pont fordítva volt. Ami a legjobban tetszett az az, hogy "felcsípek neked egy lányt, ha akarod".
Nekem kimondottan tetszett a fejezet vége. Nagyon is életszerű volt. Végtére is Haruto még mindig szereti Yuzukit, bűntudat ott van benne, ezért is látogatja meg ezt a helyet.
Másrészről még mindig szánalmas, mivel olyanokra gondol, hogy "nem tudom boldoggá tenni őt."
Yuzuki esetében ennél egyértelműbb a helyzete, bár csak most jelent meg először a szakítás után, de egyértelmű, hogy nem tudta túlmenni magát, ezért kereste fel ezt a helyet.
Ez egy fajta remény számára, egy féle kapaszkadó.
Kettőjük találkozása itt nem más, mint jelzés az élettől, hogy ők bizony egymásnak lettek teremetve.