Ez nagyon ott volt a szeren. Bár ezek a nagy ugrások az egész manga alatt nem tetszett.
És nem vagyok az ilyen rövid lezárások híve, bár ez igen megszokott.
Haruto végül is megvalósította az álmát. És végül is jól van ez így. Bár elgondolkodtat, hogy nem kellett volna keresztül mennie Kochi-n és a szakításon, de pont ez kellett neki, hogy felnőjön.
Mert megtanult keményen dolgozni, és ezt hasznosította. A kirakós minden darabja a helyére került.
Yuzuki faterja is szimpatikus volt a fejezetben. De a legnagyobb az Eba volt, mint menyasszony, elképesztően gyönyörű.
Megható pillanatok sem maradtak el. A manga összeségében: 10/10

És megjött a happy ending, a végén pedig mindenki elérte az álmát, kissé meghitt, olykor megható és összességében kellemes fejezettel sikerült lezárni ezt a sorozatot.

Be kell vallanom, hogy még nekem is jól esett ez a fejezet, tényleg azt kaptuk, amire vártunk és oké, oké, nem kell az a drámai fordulat
Viszont olvastam egy olyat, hogy a sorozat ugye 12-én fejeződik be és egyúttal ugyanez a szerző elindítja az új mangáját is, lehet, hogy a következő lesz az utolsó és akkor a 12-ei meg egy ilyen egyveleg, amiből egyiket a másikba vezeti át. Csak tippelek. Mindenesetre nagyon várom már a következő részt, illene egy szép kerek befejezés a sorozatnak.

Ez a fejezet nagyon jó volt. Bejött a számításom, vagyis felvette a kapcsolatot a barátaival Haruto. Takashis rész kimondottan üdítő volt, azért nála is volt némi fejlődés az évek alatt.
Hisz most ő az a barát aki kiráncigálja Harutot a mocsárból, ha megnézzük ez korábban pont fordítva volt. Ami a legjobban tetszett az az, hogy "felcsípek neked egy lányt, ha akarod".
Nekem kimondottan tetszett a fejezet vége. Nagyon is életszerű volt. Végtére is Haruto még mindig szereti Yuzukit, bűntudat ott van benne, ezért is látogatja meg ezt a helyet.
Másrészről még mindig szánalmas, mivel olyanokra gondol, hogy "nem tudom boldoggá tenni őt."
Yuzuki esetében ennél egyértelműbb a helyzete, bár csak most jelent meg először a szakítás után, de egyértelmű, hogy nem tudta túlmenni magát, ezért kereste fel ezt a helyet.
Ez egy fajta remény számára, egy féle kapaszkadó.
Kettőjük találkozása itt nem más, mint jelzés az élettől, hogy ők bizony egymásnak lettek teremetve.